A címadó enyészpont többértelmű kifejezés. Egyszerre a centrális perspektíva képszerkesztésének szakszava és az elmúlás egyik szinonimája. Az Enyészpontok első, 2016-os kiadása Budapest olyan helyszíneire fókuszált, amelyek 1944-45-ben a nyilas hatalomátvétel és a német megszállás tragikus színterei voltak. A tavalyi Enyészpontok 2.0 a kortárs képzőművészet által kevéssé feldolgozott és reflektált 1945–1948 közötti időszak történéseit járta körül. Ebben a történelmileg meghatározó három évben több olyan, zsidókat érintő pogrom, vérvád és lincselés történt Magyarország-szerte, amelyeknek legfeljebb a történelmi kutatásokban vannak nyomai, de a legutóbbi időkig nem kerültek be a köztudatba.
Az Enyészpontok 3.0 a korai Kádár-korszak antiszemitizmusával és zsidó identitásával foglalkozik. Még ma is széles körben elterjedt felfogás, hogy az ötvenes-hatvanas években nem létezett zsidókérdés, nem volt antiszemitizmus. A résztvevő öt művész és egy művészettörténész azt vizsgálták, milyen módon lehet módosítani vagy árnyalni a kialakult képet.
Míg a sorozat eddigi darabjai elsősorban online művészeti projektként működtek – bemutatóval és kerekasztal-beszélgetéssel összefűzve –, addig az Enyészpontok 3.0 nemcsak a szokásos tumblr-felületen lesz elérhető, hanem klasszikus kiállítási formában is megjelenik. Másfelől tartalmilag is merőben különbözik az elődjeitől, hiszen a most tárgyalt időszakban – 1958-1963 – nem a nyíltan erőszakos cselekményekre, gyilkosságokra reflektálnak a művészek, hanem a sokkal nehezebben tetten érhető, lappangó momentumokra. A projekt határait jelölő időpontok kiválasztásában a kiindulópontot Geyer Artúr A magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiája 1945-1958 című munkája jelentette, amelyet 1958-as megjelenése után nem sokkal bezúztak. A könyv összegzi azokat a publikációkat, amelyek az első zsidótörvénytől a vészkorszak végéig tartó időszakkal foglalkoznak. Az 1963-as Nádasy László által rendezett Éva A-5116 című dokumentumfilm zárja le ezt az első látásra esetlegesnek tűnő módon kijelölt kutatási időszakot. A film a korszakban szokatlan nyíltsággal kezeli a zsidó identitás kérdését és szokatlan formanyelven foglalkozik vele.
/ The term ‘vanishing point’ is of an ambiguous nature, on the one hand, it is a technical term used to describe a linear perspective, while on the other hand, it is also a synonym of fading away. The first, 2016 edition of Vanishing Points revolved around Budapest locations that were tragic scenes of the Arrow Cross rule and the German occupation. Vanishing Points 2.0 addressed the events that occurred between 1945 and 1948, a period less examined and reflected in contemporary art. During these three years—that are of historical significance—Jewish people were victims of a number of pogroms, blood libels, and lynchings all around Hungary, which today are subject to historical study at best, but not part of common knowledge.
Vanishing Points 3.0 deals with the antisemitism and Jewish identity of the early Kádár-era. It is a widespread perception that there was neither Jewish question nor antisemitism in the Kádár-era. The five participating artists and one art historian examine how this established image of the era could be more nuanced.
The newest part of this sequence differs from its predecessors in many aspects. The previous ones operated primarily as online art projects combined with a presentation and roundtable discussion. This time, Vanishing Points 3.0 will not only be available on the usual Tumblr page but will also be exhibited in a more classic form. It will also be significantly different in its subject matter, as the artists don’t focus on the openly violent acts and murders of this time period – 1958-1963 – but they reflect on those latent moments that are much more difficult to grasp. The inspiration for choosing this timeframe for the project was Artúr Geyer’s The Bibliography of the Fascist Persecution of the Jews in Hungary 1945–1958, which was destroyed soon after its release in 1958. The book summarizes those publications that dealt with the period from the first Jewish law until the end of the Holocaust. The documentary Éva A-5116, directed by László Nádasy in 1963, marks the end of this research period which at a first glimpse might seem arbitrary. The movie deals with the question of Jewish identity in an unusually open way considering the period it was produced in, and it also uses an unconventional form language.