Az Enyészpontok 2.0 edukációs programja egy győri középiskolában valósul meg, ahol közösen felelevenítünk egy helyi esetet az 1945 után visszatért zsidókat ért atrocitásokról. A történetet körbejárva igyekszünk képet alkotni a háború után újra artikulálódó antiszemitizmus természetéről az adott társadalmi-történeti kontextusban, megpróbáljuk megérteni, milyen dinamikák léphettek működésbe, milyen indulatok kerültek felszínre.
/ The Vanishing Points 2.0 educational program takes place in a high school in Győr, where we reenact with the students a local occasion of Jews harassed when returning after 1945. By uncovering the event, we attend to approach the nature of anti-Semitism—resurfacing after the war—in a given social-historical context, and try to understand the dynamics set in motion and the emerging anger.
1. ALKALOM / 1st class
A két órás foglalkozás első felében bemutattunk a diákoknak egy győri eseményt a Kossuth Népe napilap 1947. október 16-án megjelent cikke alapján, a tanárnő segítségével felvázolva annak történeti kontextusát.
/ To introduce the students to an event that had taken place in Győr, we began the first workshop, with the help of their teacher, by presenting an article published in the October 16, 1947 issue of the daily Kossuth Népe [Kossuth’s people].
Execution of Court Judgement Prohibited By Mass Demonstration in Győr
Győrbe érkezésünk után az egykori Alkotmány utca felé vettük az irányt, hogy megkeressük az esemény helyszínét. A diákoknak megmutattuk az interneten talált archív felvételt, majd az itt készített fotónkat az üzlet mai állapotáról, és elmeséltük a jelenlegi boltossal folytatott rövid beszélgetésünket a hely történetéről.
/ After arriving to Győr, we headed to the late Alkotmány [Constitution] Street, to visit the event’s scene. We showed the students the historical photo we’ve found on the Internet and the photo we’d taken of the shop’s current state, and we recalled what we’d learned from the shop’s current owner about the history of the place.
Az újság tudósítását használva kiindulásként, arról beszélgettünk a diákokkal, hogy hogyan képzelik el a két csoport konfliktusát a köztéren. Például milyen indítékai lehettek a „népítélet szerűen” fellépő nyolcvan fős tömegnek.
/ Based on the news report, we asked the students how they envisioned the two groups’ public encounter. For example, what might have been the intention of the 80 people propagating “mob law”?
A foglalkozás második felében élőképként megelevenítettük a jelenetet. A terem sarkában álló szekrény lett a bolt, s mindenki elfoglalt egy szerepet saját választás szerint. A hazatérő eredeti tulajdonos, az új bérlő, a karhatalomként megjelenő rendőrök, és az új tulajdonossal szolidáris tömeg mellett a diákok a történetbe illesztettek egy bolti alkalmazottat is. A diákok maguk kezdeményezték az élőkép játékba hozását: dialógusokat improvizáltak felvett szerepükből, etikai, jogi és praktikus érvek mentén (kalapboltra vagy szabóságra van-e nagyobb szükség), a rendőrök pedig különféle büntetések kilátásba helyezésével próbáltak érvényt szerezni a végrehajtandó ítéletnek.
/ We continued the workshop by depicting the scene in a tableau vivant. The wardrobe in the classroom corner served as the shop, and everyone chose a role. The original owner coming home, the new renter, the police force, the mob sympathizing with the new owner, as well as a shop employee the students added to the story. The students proposed to perform the scene the tableau depicted; imagining their characters’ ethical, legal, or practical arguments, they improvised dialogs (what is more important, a hat shop or a tailor), while the police attended to execute the court judgement by threatening with different sanctions.
Végül az általuk beemelt dolgozó tudott a Novák pártján állók közül olyan érvekkel szolgálni, amivel azonosulni tudott az osztály, például, hogy munkanélkülivé válna, ha nem védené most a boltost. A jelenetet úgy zárták, hogy Perczel Sándor bejut régi boltjába, és az alkalmazottat megtartja.
/ Finally, it was the employee they had added, who, supporting Novák, demonstrated arguments that the class could identify themselves with; e.g., if he didn’t defend the current owner now, he would become unemployed. They ended the story by Sándor Perczel entering his old shop and keeping the employee.
2. ALKALOM / 2nd class
A második, szintén kétórás alkalommal a tanárnő kezdte a foglalkozást a korábbiak felidézésével. Ezt követően arról beszélgettünk, hogyan is alakulhatott ki a foglalkozásunk tárgyát adó szituáció. Korábban a diákok már felvetették, hogy feltehetőleg az összegyűlt tömeg tagjai mind valamilyen módon “bűnrészesek” voltak – például náluk is lehettek deportáltaktól származó tárgyak.
A tanárnő megkérdezte a diákokat miért fontos a múlt ilyen eseményeivel foglalkozni. A diákok azt válaszolták, hogy ne fordulhasson elő újra. Ezt követően elmondtuk, hogy fontosnak tartjuk, hogy ne csak addig jussunk el, hogy az áldozatokkal azonosulunk és a gonoszoktól elhatárolódunk. Meséltünk a második világháborút követően újra felelevenedő, vérvádat idéző szóbeszédekről, például amikor szemtanuk azt állították, gyerek kezeket láttak egy gulyásban a piacon, hogy érzékeltessük milyen szélsőségekig jutott el az antiszemita propaganda, melyről a diákok nehezen tudták elképzelni, hogy bárki elhihette. Felvetettük, hogy a kérdés leegyszerűsítése azért is aggályos lehet, mert az életünk során nem fogunk olyan távolból szemlélhető, részleteiben és okozatiságában feltárt helyzetekkel találkozni, mint ahogy azok a közoktatásban megjelennek, így egyáltalán nem egyértelmű kérdés, hogyan vetíthetjük a múlt tapasztalatait a jelen megélt folyamataira. Esetleg pont azokban vélünk ellenséget felfedezni, akik egyszerűen csak máshogy öltözködnek, más szokásokat gyakorolnak. A diákok megemlítették a menekültellenes propagandát, mint ilyen esetet. Ennek kapcsán Orsi beszélt nekik a saját kutatásáról, egy magyar muszlim női közösségről és hogy milyen konfliktusokba kerülnek a muszlim nők az utcán, eltérő öltözködésük miatt. Bence pedig elmesélt egy családi történetet, anyai dédnagymamájáról és egy deportált zsidó lakásáról, amelyben ők nem egyértelműen áldozatok vagy elkövetők voltak, mégis alkalmas morális tanulságok leszűrésre, illetve alkalmat teremtet Bencének mint leszármazottnak az ehhez való viszonyának bemutatására.
Ezt követően elővettük az előző órán készült képeket A4-es fekete-fehér printként. Kértük őket, hogy a képeket, akár több darabba szedve, helyezzék el a táblán, és krétarajzzal, felirattal kiegészítve mutassák be az előző órán lejátszódott történetet. Az előző alkalommal kiválasztott szerepek továbbra is megmaradtak olyan módon, hogy a legtöbben saját magukat vagy az ő csoportjukat helyezték el a táblán. A kevés információt tartalmazó újságcikket ez esetben is szabadon kiegészítették az elképzeléseik szerint. Számunkra ismeretlen fejleményként kiderült, hogy bár az előző órán a boltot visszakapó Perczel Sándor felvette alkalmazottként Novák Józsefet, de az óra után a történethez nem kapcsolódó okból vicces szóváltás alakult ki az egyébként barátságban lévő két diák között, így Novákot egyből ki is rúgta, amit ezen az órán már kiindulópontként kezeltek. A foglalkozásra szánt idő eltelte után a tanárnő megkérdezte, hogy a képen és a valóságban igazság lett-e szolgáltatva, mire az egyik diák azt válaszolta “nincs igazság”, de megjegyzését nem akarta a táblára írni. Ezt követően a foglalkozást a diákok tovább folytatták. Ekkor került a képre a “kárpótLÓ” aki a munkanélkülivé vált boltosnak a boltban maradt raktári készlet eladásából származó pénzt visz, hogy újrakezdhesse az életét, aminek az lesz a következménye, hogy a nyolcvan fős tömeg és Perczel viszonya újra rendeződhet, így a bolt nem marad vásárló nélkül.
Az alkalom zárásaként elmondtuk, hogy ez a kép a mi álláspontunk szerint egy történelmi kép, ami egy történelmi eseményt értelmező módon mutat be, és a művészettörténet könyvek mintájára sziluettesen átrajzolva, műleírás kíséretében szeretnénk a projekt weboldalán bemutatni.