IDEIGLENES EMLÉKMŰVEK / Temporary memorials
Scheiber Sándor Gimnázium, 12.b osztály
A foglalkozások időtartama: 3×45 perc. A foglalkozást Barna Orsolya és Pálinkás Bence György tartották (vizkult csoport).
ELSŐ ÓRA
Az óra nagy részét képvetítéssel és beszélgetéssel töltöttük, azzal a céllal, hogy minél jobban kiszélesítsük az emlékműként értelmezhető dolgok halmazát. Először a különböző kollektív rítusok – például állami vagy vallási ünnepek – emlékeztető funkciójáról beszélgettünk, igyekeztünk példákat találni a kollektív emlékezetet fenntartó gyakorlatokra akár a hétköznapokban.
Ezt követően emlékműveket vetítettünk, amiket átalakítottak a hivatalos álláspont változásának következtében, majd olyanokat, amiket állampolgárok alakítottak át, ezután pedig a művész szándéka szerint változtathatóvá, változóvá tervezetteket, végül ideiglenes művészeti projekteket. A bemutatott művek nagy része aktuális eseményekkel vagy a létrejöttük közelmúltjával foglalkozott, mert fontosnak tartottuk ilyen eseteken keresztül társadalmi párbeszédet generáló jelenségként vizsgálni az emlékműveket. A beszélgetések során sok szó esett a személyes élményekről. Az óra végén azt kértük, gondolkozzanak olyan témán, aminek ők emlékművet hoznának létre, vagy azért, mert nincs még neki, vagy azért, mert egy alternatívát hoznának létre már létezőknek.
MÁSODIK ÓRA
Az órát a témaötletek megbeszélésével kezdtük. Az osztály aktualitása miatt a migrációt választotta, két megközelítésben. Voltak, akik a migránsoknak nyújtott segítség szükségességét akarták megjeleníteni, mások pedig a terrorveszélyre akarták a figyelmet felhívni. A témákat a teremben lévő dolgokkal illetve élőképként javasoltuk megoldani. A teremben található tárgyak közül fehér illetve zöld maszkokat használtak és néhány téli sapkát, sálat, a tízóraijukat és az evőeszközeiket. A fényképek elkészítése igénybe vette az óra maradék részét.
HARMADIK ÓRA
Az óra elején közösen megbeszéltük, mit is gondolunk az előző órai képekről. Voltak, akik szerint a képek sztereotipak és sértőek lehetnek, mert a menedékkérőket a maszkok használatával homogenizálja, valamint bizonyos olvasatban a zöld szín használatával a terrorizmust és az iszlám vallást azonosítja.
Ezután a Public Movement csoport munkáiból mutattunk be párat röviden, köztük a Cross Section című kijevi akciójuk élőképszerű reenactmentjeit, valamint a Re-branding European Muslims című projektjüket.
Az óra második felében arról folyt a beszélgetés, hogy a már meglévő képek hogyan egészíthetőek ki oly módon, hogy azok új szempontokat jelenítsenek meg a képsorozatban, és pozitív üzenetet közvetítsenek. Felmerült, hogy a maszkok a másiknak tulajdonított szerep szimbolikus megjelenítését szolgálhatják. Így a saját nézőpontra való reflexió fontosságára került a hangsúly. A képekhez szöveges elemeket is készítettek az értelmezés elősegítése érdekében.
/ Sándor Scheiber Primary and Secondary School, Class 12.b
Three 45 minutes long sessions. Held by Orsolya Barna and Bence György Pálinkás.
FIRST SESSION
We spent most of the lesson watching and discussing illustrations, in order to broaden the spectrum of concepts that can be considered as memorials. First we talked about how different kinds of collective memorialisation – e.g. national and religious celebrations – are a means of remembrance; we tried to come up with examples of common practices of cultivating a collective memory.
After this we introduced the concept of memorials that have been transformed according to the changes in the official political agenda, memorials that have been transformed by the people, variable memorials that have been created by the artist with the intention of being changed by time, and temporary memorial projects. The majority of the works we exhibit deal with contemporary events or the recent past, we wanted to examine memorials as phenomena triggering public discourse. The discussion involved sharing many relevant personal experiences. At the end of the first lesson we asked the students for suggestions on what they think warranted a memorial, either because one doesn’t exist yet, or because the students believed a more impactful memorial should replace the existing one.
SECOND SESSION
We began the lesson by discussing the suggestions the students came up with. As migration was a very topical issue at that moment, the class decided to discuss it further. The students differentiated between two approaches, some preferred the idea of visualizing the need to help migrants, while others wanted to warn about the possible threat of terrorism. We proposed to illustrate these two approaches only with what we could find in the classroom, as a tableau. The items the students used were white and green masks, some hats, scarfs, food, and silverware. This display by the students was then captured through a series of photographs.
THIRD SESSION
First we talked about the photos taken at the previous lesson. Some students were concerned that the images were stereotyping and offensive, as the masks homogenized fugitives; also some drew a link between the colour of green and Islamic terrorism.
Following this we presented works by the art group Public Movement. We introduced the reenactment of their events in Kiev, Cross Section, and another project called Rebranding European Muslims.
In the second half of the lesson we discussed how already existing images can be added to, to reveal new dimensions to them, so that they express positivity. It was mentioned that the masks served as a symbolic representation of roles attributed to others, resulting in meaningful self-reflection. The images were accompanied by texts to assist their understanding.