A munkám kiindulópontja a hatvan évvel ezelőtt, 1958-ban megjelent “A magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiája 1945-58” című kötet, melyet Geyer Artúr budai főrabbi állított össze. Kisantal Tamás “Holokausztirodalom Magyarországon” című tanulmányában leírja, hogy 1945 után néhány éven keresztül kifejezetten nagy számban láttak napvilágot a háborús tapasztalatokról, az egyéni szenvedésekről és az országot ért sorscsapásokról szóló művek. A megjelent szövegek mennyiségi arányát jól mutatja Geyer Arthúr 1958-ban kiadott, a zsidóüldözésről szóló szövegeket összegyűjtő bibliográfiája, amely több mint kétszáz tételt tartalmaz az 1945 és 1958 közötti időszakból.
Vizsgálódásom alapját a kiadvánnyal történt váratlan esemény képezi, miszerint megjelenése után azonnal betiltották, sőt minden példányát bezúzták. Csak az Országos Széchényi Könyvtárban és a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjában maradt egy-egy példány zárolva, melyeket a mai napig nem lehet kikölcsönözni, csak a könyvtár olvasótermében tanulmányozható.
A könyv előszavában Schreiber professzor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója megjelöli a mű pontos célját, vagyis a magyarországi zsidóság fasizmus okozta tragédiájának adatainak felkutatása és
történetének hiteles leírása.
A Geyer-féle bibliográfia keletkezéstörténete, illetve annak utóélete szimbolikusan és egyfajta esettanulmányként is értelmezhető. Az abban felmerülő “csomópontok”, rétegek és ellentmondások képezik a vizualizáció hátterét. Munkám egy kötött installációs rendszer szerkezetébe épül bele, amelyet a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállítóterének egy szegmense határoz meg. A kiállított művek egyfajta mindmap-ként, laza, asszociatív hálóként jelennek meg, áttételesen rejtett jelentésekre utalva. Az installáció értelmezési keretét a könyvolvasók adják. Az azokon elhelyezett tárgyak, töredékek mindegyike az egyetemes írásbeliség kultúrájára, a nyomtatott szöveg hatalmára, annak elpusztíthatatlanságára reflektál vagy hozza játékba azok asszociációs terét. Művészeti tevékenységen egyik központi kérdése a tudás megőrzése, rendszerezése és az ehhez kapcsolódó konstrukciók – könyvtár, könyvespolc, ezek műalkotássá formálása.
/ The point of departure of my work is a book titled The bibliography of the fascist persecution of the Jews 1945-1958, which was published 60 years ago in 1958 and its editor was Artúr Geyer chief rabbi of Buda. In his study Holocaust literature in Hungary, Tamás Kisantal writes that after 1945 there were a couple of years while a large number of works was published dealing with experiences of the war, personal sufferings and the strokes of fate afflicting the country. Artúr Geyer’s bibliography from 1958 collected texts about the persecution of Jews and it shows the volume of the published texts very well as it contains more than 200 elements from the period of 1945 and 1958.
The basis of my analysis is the unexpected event that the book – right after being published – was banned and its copies were smashed. There were only two copies left – one in the National Széchenyi Library and one in the Metropolitan Ervin Szabó Library, both in the restricted section – that can’t be borrowed up until today, they can only be read in the reading room of the library. In the preface of the book, Professor Scheiber, the director of the Budapest University of Jewish Studies, declared the exact goal of the work, that is, to research the data of the tragedy that was caused to the Hungarian Jewry by fascism and to document its history in a trustworthy way.
The genesis and the afterlife of Geyer’s bibliography can be interpreted both symbolically and as a sort of case study. The “junctions”, layers and ambiguities appearing in it form the background of the visualisation.
My work is built in the structure of a fixed installation system that is determined by a segment of the exhibition space of the Hungarian Jewish Museum and Archives. The exhibited works appear as a kind of mindmap, a loose, associative network, referring to some indirectly hidden meanings. The interpretative framework of the installation is given by the readers of the book. The objects, fragments placed on them all reflect on the culture of the universal literacy, the power and imperishability of the written texts and brings their association map into play. The central question of my artistic practice is the preservation, systematization of knowledge and constructions connected to them – the library, the bookshelf and their transformation to artworks.
